Petőfi Sándor Dunántúli emlékhelyei

Cinkota

Petőfi-ház. A mai Georgina utcában lakott Petőfi Sándor anyai nagybátyja, Hrúz Ádám, akinek házában a Költő 1843 és 1847 között számos alkalommal megpihent, 1847-es erdélyi utazása során is átutazott a falun, és valószínűleg e házban írta "Felhő és csillag" című versét is.

Borjád

Petőfi sárszentlőrinci iskolaévei alatt barátja volt a közeli Borjád egyik nemes urának fia, Sass István. A későbbi orvos 1845 nyarán hívta meg a költőt borjádi házukba. A kúria már elbontásra került, de az udvarán még megvan a méhes. A Sass család nem volt különösebben gazdag: egy házhely a Sió mentén, némi szőlő, szántó és erdő tartozott a népes család birtokába. Nádfedeles, tornácos kúriájuk helyett a XX. század elején új épületet emeletek. A méhes téglalap alaprajzú, nádtetős ház, egyik hosszanti oldalán háromnegyed részben nyitott, ahol több sorban sorakoztak a méhkasok. Bejárata a nyugati oldalon van, a másik végében egy ablakos kicsi szoba bújik meg. A Petőfi Emlékméheskiállítás a Költő borjádi tartózkodásait idézi föl.

Csönge

A barokk evangélikus templom fagerendás mennyezetű épületének belsejében három oldalon faoszlopok által tartott karzat látható. A karzat orgona felőli részén található az a pad, amelynek egyik latin nyelvű belevésett szövegét Petőfi Sándornak tulajdonítják: „Spes confisa Deo nunquam confusa recedit", vagyis „Az istenbe vetett reménység sohasem szégyenít meg." A hagyomány szerint a szerelmes költő innen nézte az istentiszteletek alatt Csáfordi Tóth Rózát, akihez verseket is írt. A helyiség dísze a szószékoltár, amelyen szépen kivitelezett az Utolsó vacsorát ábrázoló olajkép. Előtte vörös kőből faragott keresztelőmedence áll.

Dömsöd A költő több alkalommal megfordult Dömsödön, Dunavecsére, illetve Szalkszentmártonra történő utazásai során, amikor a szüleit látogatta meg. Ilyenkor kis pihenőket iktatott be utazásai során: nagyon kedvelte a Duna-partot, így esett a választása Dömsödre.

Petőfi-fa és Petőfi-emléktábla - 1845 augusztusában a Duna-parton álló mocsári tölgy alatt megírta a Piroslik már a fákon a levél... c. versét. Ettől a fától több alkalommal, csónakkal kelt át a szemben lévő úgynevezett Hajós-szigetre. Ezt a mocsári tölgyet emléktábla jelöli. A fa egy része vihar következtében ledőlt. Ebből a ledőlt ágból Polyák Ferenc fafaragóművész a helyszínen faragta ki Petőfi és szüleinek mellszobrát, amit a látogatók a Petőfi-fa mellett megtekinthetnek.

Petőfi-ház és emléktábla - Ezt követően 1846. április 23-tól május 22-ig tartózkodott Dömsödön. Ebben az időben a szülei is itt tartózkodtak, a jelenlegi Petőfi téren volt az az épület, melyben a mészárszék működött. A szülők azonban egy másik épületben laktak, mely jelenleg is lakóházként működik: csak kívülről látható. Falán emléktábla jelzi ittlétüket.

Petőfi Emlékmúzeum - Petőfi a fenti időpontban Kukucskánétól, özv. Kovács Józsefnétől vette bérbe Pálffy Albert barátjával együtt azt a két szobát, amely a jelenlegi múzeumban látható. Ide dolgozni és pihenni jártak. Ebben az időben írta a Száműztem magamat, a Salgó és a Levél Váradi Antalhoz c. verseit. Petőfi Dömsödön választóponthoz érkezett, itt foglalkozott mélyebbre hatóbban a francia forradalommal, és a Levél Váradi Antalhoz c. versében, már ekkor megjósolta a vérzivataros időszakot, amely után majd emelt fővel és egyenes derékkal élhetünk. Petőfi forradalmi ciklusát ettől a versétől datálják.

Petőfi tölgy

Petrovich család

Dunavecse

Esztergom Az emléktábla szerint 1846-ban Petőfi Sándort látták a Kossuth Lajos utca 21-ben vendégül. A levéltári adatok tanulsága szerint Petőfi esküvői tanúként járt a városban, egyik legjobb barátja Várady Antal ügyvéd házasodott itt össze az esztergomi Ruffy Idával.

Győr

Gyönk Petőfi Sándor gyönki tartózkodásának emlékére állított emléktábla. Az emléktábla a mai gimnázium kollégiumának falán látható, a Rákóczi utcában.

Komárom Petőfi 1842-ben Komáromban meglátogatta barátját, Jókai Mórt, és három napig időzött nála. Ennek az eseménynek állít emléket az iskola egyik épületének falán elhelyezett domborműves emléktábla, amely Borbás Tibor alkotás 1976-ból.

Mezőszilas Petőfi Sándor és a vándorszínészek az akkori Kirisits-vendéglőben szálltak meg 1841 nyarán, és a fellépésük is ott volt, valószínűleg a vendéglőhöz tartozó fedett fészerben. A vendéglő jelenleg is áll (magántulajdonban lévő családi ház), az épület falán egy emléktábla található.

Ostffy asszonyfa Ostffyasszonyfa az egyik legismertebb Petőfi-emlékhely. A Költő 16 évesen, 1839 nyarán, május és szeptember között tartózkodott a faluban, rokonánál, Salkovics Péternél, miután szülei tönkrementek, de apja szándéka szerint iskolába kellett volna ide járnia, ám Ő szeptemberben, az iskolakezdés előtt mégis elhagyta a falut, és katonának állt Sopronban. A költő beleszeretett a szomszédos Csöngén élő Csáfordi Tóth Rózába, akihez több verset is írt.

Ozora Ozora Petőfi Sándor életének egyik fontos állomása, aki mint vándorszínész érkezet a faluba 1841. július 31-én. Sepsy Károly társulatához szerződve Ozorán lépett fel először, mint vándorszínész, Gvadányi: A peleskei nótárius című művében. Három szerepet is játszott, s egyéb feladatai közé tartozott, hogy az előadás után viharlámpával kísérte haza a ténsasszonyokat. Innen a társulat Cecére ment, s itt írta meg a költő a Színésszé lettem című versét. Fellépésének színhelye a község központjában lévő Nagyvendéglő épülete volt, amelynek falán az eseményt emléktábla őrzi.