KESZTHELYI KASTÉLYMESÉK

ISKI SZILVIA

Nyári történetek

Daru Domonkossal és Bagoly Bonifáccal

Meserajzok: Nyers-Lucz Viktória és Iski Szilvia

KESZTHELYI KASTÉLYMESÉK

ISKI SZILVIA

Nyári történetek

Daru Domonkossal és Bagoly Bonifáccal

Meserajzok: Nyers-Lucz Viktória és Iski Szilvia

Írta: Iski Szilvia A meseszereplők rajzai: Nyers-Lucz Viktória és Iski Szilvia Illusztrációk és a borítókép: a www.canva.com oldal szabadon felhasználható és kereskedelmi forgalomba hozható rajzainak felhasználásával készítette Iski Szilvia Grafikai tervezés: Iski Szilvia Nyomdai előkészítés: Lektorálta: Kocsondiné Eisenkorb Gyöngyi

Kiadja: Helikon Kastélymúzeum Közhasznú Nonprofit Kft., Keszthely, 2022 Felelős kiadó: Pálinkás Róbert ügyvezető igazgató Nyomda:

© Iski Szilvia, 2022 © Nyers-Lucz Viktória, 2022 © Helikon Kastélymúzeum Közhasznú Nonprofit Kft., 2022 Minden jog fenntartva! ©

ISBN

Tartalomjegyzék Az első mese: Mese egy világutazó kismadárról, egy szerencsés sétahajózásról és a Nagy Balatoni Csatáról ............................................................................... 4 A mesén túli valóság ........................................................................................................................................ 16 A második mese: Mese egy hercegi esküvőről, két nagy sörényű oroszlánról és a kastély ostromáról ................................................................................................ 18 A mesén túli valóság ....................................................................................................................................... 36 A harmadik mese: Mese egy különös postakocsiról, egy krokodilról és a fénybe borult kastélyról ............................................................................................................................. 38 A mesén túli valóság ....................................................................................................................................... 55

3

Mese egy kismadárról,

egy szerencsés sétahajózásról és a Nagy Balatoni Csatáról

Gyönyörű júniusi nap volt. A keszthelyi kastély több mint százéves falai közt nyugalom honolt. Daru Domonkos, a kastély kincseinek őrzője és Erdmann, a hercegasszony kedvenc tacskója a télikertben nézett körül. Berkenyei Boróka, a kastély főkertésze és két csacsi segédkertésze, Ficánka és Lepke Sün Sebestyén Sámuelnek, a kastély főszakácsának és kiskuktáinak, a Csiga testvéreknek: név szerint Csalamádénak, Csombornak, Csatárkának, Csendikének, Cseperkének és Csuporkának meséltek meg a kastély parkjának fáiról.

4

Bagoly Bonifác, a kastély tudósa a könyvtárban olvasott. Éppen befejezte a híres hajó, a Novara világkörüli útjáról szóló három könyv utolsó kötetének tanulmányozását, amikor megpillantotta az aznapi újságot. Belelapozott, az érdekesebb híreknél megállt és elolvasta. Így tudta meg, hogy június 23-a az év 174. napja s a hercegi család már negyedik napja a francia tengerparton nyaral. Arról ez nevezetes ez a nap, hogy ma lesz Szent Iván éje, az év legrövidebb éjszakája, amikor a keszthelyi Balaton-parton délutántól másnap hajnalig egy vidám, zenés ünnepségsorozatot rendeznek hatalmas csatával a végén. Bagoly Bonifác becsukta az újságot, és elindult, hogy a hírről szóljon a többieknek. Mindenki, akivel találkozott, nagyon örült. A mesebeli keszthelyi kastély lakói emlékeztek még az előző évi Szent Iván-napi ünnepségre. Akkor Erdmann nyerte meg könnyedén az

5

evezős versenyt, aztán megkóstolhatták a díjnyertes Balaton Kalácsát, amelyet Sün Sebestyén Sámuel sütött. Végül az este fénypontjaként a kastély kis csapata lett az első a bűvészversenyen. Bonifác elárulta barátainak, hogy ez alkalommal nyereményjáték is lesz, ahol egy balatoni hajóutat lehet nyerni. Mindenki abbahagyta, amit addig csinált. Pillanatok alatt elkészültek és elindultak a Balaton-partra. Így tettek a csigák is, elöl haladt Csalamádé, őt követte Cseperke, Csuporka, Csendike, Csombor és a legvégén Csatárka. Szerencsére Ficánka és Lepke a hátukra vették a csigákat, így ők is hamar leértek a partra, mint a többiek.

6

A Balaton-part csuda egy hely! Domonkosékat most is elkápráztatta a móló, a kövek, a víz és az ég kékje. Sok-sok ismerőssel találkoztak. Elsőként a kedves balatoni kutyust, Tóparti Tekergő Talabért üdvözölték, aki egy kék kalapos madárka társaságában volt. Talabér örömmel mutatta be a kis társaságnak Szalonka Szidóniát, a híres világutazót, aki járt már a sivatagban, a havas hegyekben és az őserdőkben is. Talabér és Szidónia az előző nyáron találkoztak a Balaton másik végén. Akkor a kutyus meghívta, hogy látogasson el a keszthelyi Balaton-partra is. A madárka most tett eleget a meghívásnak. Bonifác a Szederkényi cicáknak integetett. Masni, Matilda és Micóka, valamint unokatestvérük, Kormoska a kastély közelében lévő patikában laktak, és gyakran beszélgettek Bonifáccal különféle gyógyító szerekről és mindenféle különös dologról.

7

Délután már mindenki a Nagy Sorsolásra készült. Domonkosék gyorsan megvették a sorsjegyeket, és nagyon vigyáztak rájuk. A balatoni hajóút sorsolása nagyon izgalmas volt! Kiderült, hogy 33 szerencsés vehet részt egy kedélyes balatoni hajókázáson. Egymás után mondták a számokat. A kastély lakói és barátaik: Domonkos, Bonifác, Erdmann, Talabér, Sebestyén, Boróka, Lepke, Ficánka, Csalamádé, Csendike, Cseperke, Csuporka, Csombor, és Csatárka –, valamint a patika cicái: Szederkényi Masni, Matilda, Micóka és Kormoska mind-mind a szerencsések közé tartoztak, akik egy kis balatoni gőzhajó fedélzetén sétahajókázásra mehetnek. Eduárd, a manó az utolsó szám sorsolására készült. Hosszasan forgatta a gömböt, majd a 38-as számot tartalmazó golyót vette ki belőle. Szidónia lopva nézte meg a sorsjegyét, amelyen egy 3-as és egy 8-as állt. Erdmannék nagyon megörültek, hogy a világutazó madárka is velük tart. Azonban Mirtill, a balatoni park pávája is felmutatott egy sorsjegyet, amin a 38-as szám volt látható.

8

Bonifácék elképedtek, és azt állították, hogy itt valami nincs rendben. A két kutya, Erdmann és Talabér a tettek mezejére lépett. Alaposan megvizsgálták Mirtill sorsjegyét. Észrevették, hogy a páva félbehajtotta a sorsjegyét, így lett a 138-ból 38. Amikor kiderült a turpisság, mindenki mérges lett Mirtillre. Azonban nem volt idő bosszankodni, mert a hajókürt jelzett, és a szerencsés nyertesek felszállhattak a kis gőzhajóra. Elkezdődött a Nagy Balatoni Utazás!

9

Mindenki remekül érezte magát. A kis csigák és Talabér a hegyeket, Sebestyén, Erdmann és a cicák a nádast, Ficánka, Lepke és Bonifác a madarakat, Boróka, Szidónia és Domonkos pedig a hullámokat csodálta. Az utazás közben a hajó találkozott a hercegi család háromárbocos vitorlásával. Az utasok vidáman integettek a herceg úrnak, a hercegasszonynak, a három hercegkisasszonynak és a herceg úrfinak. A főnemesi család tagjai viszonozták az üdvözlést és jó utat kívántak a gőzhajónak.

10

A kis hajó tovább siklott a Balatonon. Daru Domonkosék közben arról beszélgettek, tudnak-e valamilyen szép balatoni dalt énekelni. Bonifác a Széles a Balaton vize, keskeny a híd rajta című népdalt javasolta. A többiek örömmel fogadták, és belefogtak a dalba. Amíg mindenki vidáman énekelt, a Szederkényi cicák, Masni, Matilda és Micóka a korláton álldogáltak.

Éppen ahhoz a sorhoz ért a dalban a kis kórus, hogy mert leesel róla, amikor a hajó egy kicsit megbillent, és a cicák leestek a korlátról. Masni és Matilda az utolsó pillanatban még bele tudott kapaszkodni a hajó vasmacskájába, ám Micóka, a foltos kiscica a Balatonba pottyant.

11

A két nagyobb cicát Domonkosék gyorsan felhúzták, és Szidónia pártfogásába vette őket. Erdmann és Talabér a vízbe vetette magát, és hamar kimentették Micókát a vízből. Szalonka Szidónia az utazóládájából egy törölközőt vett elő, és alaposan megtörölte a kiscicát. Mivel szépen sütött a nap, Micóka bundája hamar megszáradt. Szidónia egy bögre vízbe kevés gyógyfüvet kevert, és megitatta a kiscicával. Közben előkerült egy doboz CILLA-KAMILLA tea is, amelyből mindenkinek főztek egy-egy bögrével a nagy ijedtségre.

Míg a kishajó utasai a teát kortyolgatták, lassan besötétedett és hajó közben visszatért a keszthelyi kikötőbe. Éppen időben, mert pillanatokon belül kezdődött a Nagy Balatoni Csata. Az égen csillagok világítottak. A Balaton-part már fényárban úszott, mindenhol lampionok világítottak. Domonkosék gyorsan helyet kerestek, hogy jól lássanak mindent.

12

Szidónia eközben búcsúzkodott: – Nagyon örülök, hogy megismerhettelek benneteket. Remélem, hogy még találkozunk. – Miért mész el? – kérdezte Masni, a kiscica. – Maradj velünk! – Most nem mehetsz el! Nemsokára kezdődik a Balatoni Csata! – kérte Erdmann a madárkát. – Tudjátok – kezdte Szidónia, – én nem szeretem a csatákat. Annak mindig szomorúság és könny a vége. – De nem ennek! – szólt közbe Csalamádé. – Sohasem hallottál még a Nagy Balatoni Csatáról? – Még nem – válaszolta Szidónia. – Áruljátok el, miért maradjak itt?

13

Domonkosék egymás szavába vágva elmondták, hogy milyen mókás dolog, amikor konfettikkel lövi a nézőket egy vidám balatoni csatahajó. Csupa móka és kacagás ilyenkor a Balaton-part! Szidónia elmosolyodott és leült a többiekhez. Pár perc múlva ő nevetett a leghangosabban.

Ahogy éjfélt ütött a Fő téri templom nagyharangja, a Balaton partján tüzeket gyújtottak. Az év legrövidebb éjszakáján így próbálták elűzni a sötétséget. Domonkosék kipróbálták a tűzugrást is, a legügyesebb Erdmann és Talabér lett.

14

Mire eljött a hajnal, üres lett a Balaton-part. Szidónia újra búcsúzkodni kezdett. Domonkos azonban most is lebeszélte erről. Mindenki nevében meghívta a mesebeli keszthelyi kastélyba, hogy töltsön ott néhány napot. A madárka örömmel beleegyezett. A kastély vaskapuja boldogan várta a hazatérőket, és üdvözölte a világutazó vendéget. Domonkosék megígérték Szidóniának, hogy másnap, napfényben, megmutatják neki a kastély minden zegzugát. A madárka nagyon örült ennek, de legjobban annak a kicsi ágynak, amiben egy jót aludt másnap reggelig.

15

Mese egy hercegi esküvőről,

két nagysörényű oroszlánról és a kastély ostromáról

Július 23-a piros betűs ünnepnapként íródott be a keszthelyi hercegi család történetébe. Ezen a napon ment feleségül Mária hercegkisasszony a messze földről érkezett Károly herceghez. Tucatnyi varrónő még az utolsó napokban is szorgalmasan készítette a menyasszony esküvői ruháját, csupa selyemből és csipkéből. Minden jól alakult, ám az esküvő előtti napon kiderült, hogy az alkalomra szánt kalapok még nem érkeztek meg. Bagoly Bonifác, a kastély tudósa azonnal intézkedett.

18

Rögtön felhívta ifjabb Holló Lipót császári és királyi levélhordót és csomagszállítót, aki gyorsan intézkedett. Kiderült, hogy a kalapdobozok véletlenül rossz postavonatra kerültek, ám Lipótnak hála, már úton voltak Keszthelyre.

Az esküvőre a világ minden tájáról érkeztek vendégek. A kastély északi szárnyának lakosztályai megteltek, az udvaron egymást érték a hintók és az automobilok. Az előkelő vendégeknek a díszebédlőben terítettek meg, a többieknek a különféle szalonokban és termekben. A jeles nap tiszteletére elővették többek között a kincseskamra legszebb dísztárgyait is. Mindenki segített, hogy a nagy esemény gyönyörű legyen. Daru Domonkos a kristálypoharakat, Bagoly Bonifác az ültetőkártyákat rendezte az ebédlő asztalán. Erdmann,

19

a hercegasszony kedvenc tacskója pedig barátja, Tóparti Tekergő Talabér társaságában vigyázott a csupa arannyal és ezüsttel megterített asztalra. Szalonka Szidónia, a világutazó madárka Berkenyei Boróka főkertésszel egyetemben a virágdíszeket igazgatta el. A patika három cicája – Szederkényi Masni, Matilda és Micóka, valamint unokatestvérük, Kormoska – a nagy melegre való tekintettel könnyű, frissítő italokat kevert.

Az esküvőn a fő feladat azonban a kastély mesterszakácsának és elsőrangú cukrászának, Sün Sebestyén Sámuelnek, valamint hat kis kuktájának, név szerint: Csiga Csalamádénak, Csombornak, Csatárkának, Csendikének, Cseperkének és Csuporkának jutott. Ők készítették, varázsolták a finomabbnál finomabb falatokat az asztalokra mindenki megelégedésére.

20

Ám nemcsak bent a kastélyban, hanem kint, a parkban is elkélt a segítség. Lepke és Ficánka, a két kis csacsi a kastélypark útjait öntözte, hogy ne legyenek porosak a Nagy Napon. Igazi őrző-védő feladat hárult a két marcona, ám jószívű oroszlánra, a sötétbarna nagy sörényű Leopoldra és a világosbarna nagy sörényű Leontinra. Éppen időben érkeztek meg az esküvő előtti napon oldalkocsis motorkerékpárjukkal. Az örömteli esemény alatt ügyeltek a rendre és a forgalomra, vigyáztak a hintókra, vizet vittek a lovaknak, és a nagy meleg miatt letakarták az automobilokat is.

21

Szalonka Szidónia a könyvtárablakból nézte a két oroszlánt, majd Bagoly Bonifáchoz fordult. – Elismerésem, remek munkát végez az a két oroszlán ott lent, a parkban. Kik ők? – Tudod – kezdte Bonifác –, pár évvel ezelőtt befogadtunk két kóbor oroszlánt, akik aztán a kastély híres kútjának őrzői lettek. Elég ijesztően néztek ki. Később, mivel sokat unatkoztak, elhatározták, hogy kifaragják magukat kőből, és így szabadon jöhetnek, mehetnek a világban jó barátjukkal, Gerzsonnal. Emlékszel a vörös szalon mennyezetén látható címerre? – Igen, annyira megtetszett, hogy le is festettem. – Milyen állatfigurák vannak a címerben? faggatta tovább Bonifác Szidóniát. - Egy daru áll a korona felett és két oroszlán küzd egymással. Közük van a parkbeli oroszlánokhoz?

22

- Igazad van, a hercegi család címerében - folytatta tovább Bonifác, - Domonkos barátom ősén kívül még két marcona, egymással kardozó oroszlán is látható. Ők hajdanán a herceg úr őseivel együtt harcoltak. Aztán a hercegi levéltárban, sok-sok régi irat között elkezdtem kutakodni. Nagy örömünkre kiderült, hogy a címerbeli két marcona oroszlán a mi oroszlánjaink ősapjai voltak. Ráakadtam a nevükre is; Leopold és Leontin. Az ő tiszteletükre mi is így hívjuk ezt a két, addig név nélküli, nagyszájú, félelmetes külsejű, de egyébként jószívű oroszlánt, akiknek a száguldás a legnagyobb szerelmük. – Ez fantasztikus! De kicsoda Gerzson? – Ki lenne? Hát az oldalkocsis motorkerékpárjuk!

23

Az esküvő fényes pompával zajlott. Még Arnold, a híres fényképész is eljött csodamasinájával, hogy megörökítse ezt a szép napot. Ha már itt járt, készített néhány képet a kastélyról is, amely majd egy népszerű képes magazinban fog megjelenni.

A vendégek és a hercegi család nagyon elégedett volt az esküvő megszervezésével és lebonyolításával. Ahogy leszállt az éjszaka, mindenki nyugovóra tért. Leopold és Leontin tett még egy sétát a kastély kertjében, hogy utoljára ellenőrizzenek mindent. Majd bezárták az északi és a déli nagykaput. A két oroszlán, mielőtt lefeküdtek volna, benéztek az alagsori konyhába. – Üdvözlünk benneteket ismét a kastélyban! – köszöntötte a két oroszlánt Sün Sebestyén Sámuel és a hat Csiga testvér.

24

– Merre jártatok? – érdeklődött Csiga Csatárka. Leopoldék mélyen meghajoltak a mesterszakács és a kiskukták előtt. – Mély hódolatunk a konyhaművészet legnagyobbikának és hű segítőinek! Csak a szokásos tengerparti motorversenyre mentünk. Azonban nagyon igyekeztünk, hogy a hercegkisasszony esküvőjére visszaérjünk – felelte Leontin. – Ti pedig megint fantasztikus munkát végeztetek, kedves Sebestyén és kiscsigák! – tette hozzá Leopold. – Nagyon köszönjük! – mondta a sün megilletődötten. – Látjátok, bőven maradt ennivaló. Szívesen vendégül látunk benneteket! - Jó étvágyat! - mondta a hat csiga egyszerre.

25

A két oroszlán nem is kérette magát, rögtön asztalhoz ültek és nekiláttak a maradék étel, ital, finomság eltüntetéséhez. A késői vacsora után komótosan felballagtak a lépcsőn, majd a szobájukban fáradtan, teli hassal az ágyba zuhantak, és már aludtak is.

Ám nem sokáig aludhattak. Leopold egy vékony cicahangot hallott: – Elnézést a zavarásért! Nagy baj van! Leopold abban a pillanatban kipattant az ágyból és látta, hogy Leontin is felébredt már. – Baj van! – folytatta Szederkényi Micóka, a vékony cicahang tulajdonosa. – Megtámadtak minket! Megostromolták a kastélyt!

26

– Veszélyben vagyunk! – rohantak be a szobába Micóka testvérei, Matilda és Masni. Aztán a cicák álltak némán és szomorúan az oroszlánok előtt.

óka Mic

Mas ni

Mati lda

A két oroszlán csak most vette észre, hogy a patika cicái páncélt és névre szóló sisakot, oldalukon egy-egy kard viselnek. – Kik támadtak meg minket? – kérdezte Leontin. – Azt nem tudjuk pontosan megmondani, de a tornyot és az északi szárnyat már lerombolták! – felelte suttogva Masni. Majd hozzátette: – Már nem is tudunk a lépcsőn lefelé menekülni! Irány a tető, már ami maradt belőle!

27

A két oroszlán a cicákkal együtt a tetőre futott. Leopoldot és Leontint elszomorította mindaz, amit láttak. A torony romokban, az északi szárny mintha sosem lett volna, az ablakok kitörve, a falak megrepedve, a park fái kettétörve, életnek sehol semmi nyoma.

27 – Hova lettek a többiek? – kérdezte halkan Leopold. – Nem tudjuk – felelte Matilda. – Lehet, hogy fogságba estek. – Keressük meg őket! – javasolta Leontin, majd leszaladt az ereszcsatornán, és egy ugrással a földre érkezett. A többiek követték.

28

Az oroszlánok a cicákkal együtt óvatosan léptek be a romos kastélyba, ahol mindenhol az ostrom nyomait látták. Bementek a csodálatos szalonokba, de sehol sem találtak senkit és semmit. Ahogy mentek a hercegi szalonhoz vezető folyosón, ahol egykor függönyök lebegtek, hatalmas szörnyek támadták meg őket. Masniék felvették velük a harcot. Kaszabolták őket, ahol csak érték, és megfutamodásra kényszerítették a támadókat. Aztán futottak tovább a folyosón. A könyvtárba belépve Leopoldék nyöszörgést hallottak. Bagoly Bonifác volt az, aki a nagy Napóleonkönyvsorozat mögött rejtőzködött. – Alig tudtam elbújni ide – mondta alig hallható hangon. – A többiek jól vannak? – Senki sem került elő, csak te – mondta Leontin szomorúan. – Jártatok a kincseskamrában is? Lehet, hogy oda el tudtak bújni a többiek! – mondta halkan Bonifác.

29

A kis csapat óvatosan a kincseskamra ajtajához ment. Micóka megpróbált benyitni, hiába, zárva volt! A két oroszlán, mivel nem tehettek mást, betörték az ajtót. Mindnyájan bementek. A kincseknek nyoma veszett! Kétségbeesetten keresték barátjaikat, de csak Domonkost találták meg egy kincsesládában. – Ide zárták be a gonoszok! – suttogta felháborodottan Leopold. – Emlékszel valamire? – kérdezte Matilda a darutól. – Mindent elfelejtettem – mondta alig hallható hangon Domonkos. Domonkos megtalálása után már heten voltak, ám a többiekről semmi hír, pedig az oroszlánok és a cicák a két jómadárral bejárták a kastély minden zegzugát.

30

– Van egy kitűnő távcsövem! – kiáltott fel Bonifác. – Gyorsan menjünk ki! Hátha meglátjuk őket valahol! Így is lett. Leopold újra felszaladt a tetőre, és alaposan körülnézett a távcsővel. Észre is vett egy gyanús kocsit a távolban, ami nagy sebességgel száguldott az éjszakai erdőben.

– Szerintem ők azok! Elrabolták őket! – kiáltotta. – Azonnal hozom Gerzsont! – mondta Leontin, és a garázsba sietett. Az oldalkocsis motorkerékpárba mindenki belefért. Leopold, Leontin, Bonifác és Domonkos felvette a motoros sapkát és a motoros szemüveget. A cicák csak a szemüveget vették fel, hiszen ők sisakot viseltek. Amikor mindenki elkészült, a gyanús kocsi után eredtek.

31

Az a bizonyos kocsi nagy port vert fel, így Leopoldék pontosan tudták, hogy merre menjenek. Gerzson a lehető legnagyobb sebességgel száguldott, amikor újabb baj történt. Az oldalkocsis motorkerékpár a gyors iramtól egész egyszerűen kettészakadt. A motorkerékpár Leopolddal és Leontinnal balra, míg az oldalkocsi a cicákkal és a madarakkal jobbra ment, mindezt őrült sebesség mellett! Leopoldék egy kis tóba pottyantak, míg a cicák Bonifáccal és Domonkossal egy szénakupacban landoltak. Szerencsére a balesetet kisebb karcolásokkal megúszták. Csillagos éjszaka volt, így hamar meglelték egymást. Bonifác irányítása mellett összeszerelték Gerzsont, és újból a gyanús kocsi után eredtek. Hamarosan utol is érték, ám ekkor a kocsiból almával kezdték dobálni a motorkerékpár utasait. A cicák úgy próbáltak védekezni az almazápor ellen, hogy egy mozdulattal kettévágták az almákat.

32

Leopold hirtelen felült az ágyban és körbenézett. Leontint vette észre, aki morcosan ült az ágyában. Leopold gyorsan az ablakhoz ment. Kinézve látta épségben a kastély tornyát, az északi szárnyat és a csodás parkot és még a kis zöld tetős házat is, amely mosodaként működik.

– Tehát csak álmodtam? – kérdezte halkan, csak úgy magában Leopold. – Miért, te is valami szörnyűséget álmodtál ledőlt kastélytoronnyal, széttaposott parkkal, kardozó cicákkal, az eltűnt barátainkkal és Gerzsonnal, aki kettészakadt? – kérdezte Leontin. A két oroszlán aztán töviről hegyire megbeszélték az álmukat, amelyben ugyanaz a borzalom esett meg. Mialatt hálát adtak, hogy csak egy rémálom volt az éjszakai történet, egy vékony macskahangot hallottak az ajtóból.

33

– Elnézést a zavarásért! Sajnos, elbotlottam a szőnyegben, és az ölemben tartott almák a padlón koppanva szertegurultak. Felébresztettelek benneteket? – kérdezte Szederkényi Micóka. – Hahó, hétalvók! – kiáltott nevetve a nyitott ajtóban Matilda. – Hasatokra süt a nap! – Na, végre! – harsant Masni hangja is. – Már aggódtunk, hogy valami baj ért benneteket! Bár az is nagy csoda, hogy fel tudtatok jönni a szobátokba! – Miért mondod ezt? – kérdezte meglepetten Leontin. – Hogy miért? Amennyit ettetek az éjszaka…! Sün Sebestyén Sámuel és Csiga Csalamádéék joggal mérgesek rátok. Mindent befaltatok a konyhából és a kamrából, nemcsak az esküvői maradékot – felelte Matilda. – Jobb, ha egy kis időre elkerülitek a nagytudású szakácsmestert és hű kuktáit, nagyon haragszanak rátok és nagyon szomorúak – mondta fejcsóválva Micóka.

34

– Akkor ezért álmodtuk azt a sok-sok sületlenséget! – nevette el magát Leopold, és a cicáknak elmesélte Leontinnal, hogy mi is történt álmukban. Masniék először csak meresztették szemeiket, és elképzelték magukat páncélban és sisakban, oldalukon karddal. Majd egymásra néztek, és ők nevettek a leghangosabban. Aztán a cicák elköszöntek az oroszlánoktól, és elindultak a lépcsőn lefelé. Micóka, a legkisebb cica útközben bement a könyvtárba, megkereste Bagoly Bonifácot, és arra kérte, hogy nézzen utána a sokszázéves iratok között, hátha az ő őseik egykor híres-neves lovagok voltak.

35

Mese egy különös postakocsiról,

egy krokodilról és a fénybe borult kastélyról

Bagoly Bonifác, Daru Domonkos, Szalonka Szidónia, Szederkényi Micóka és Csiga Csalamádé békésen várakoztak ezen a szép augusztusi reggelen a Budapesti Postakocsi Főállomáson. A kis csapat pár napot a fővárosban töltött, hogy beszerezzék a legújabb könyvritkaságokat. Bonifác egy történelmi témájú négy kötetes könyvsorozatot, Domonkos porcelánokról, Szidónia egy útikönyvet, míg Micóka gyógynövényekről szóló könyveket, Csalamádé pedig három szakácskönyvet csomagoltatott a poggyászába.

38

Közben megérkezett ifjabb Holló Lipót császári és királyi levélhordó és csomagszállító, aki most a balatoni postakocsi sofőrje és kocsimestere, azaz a kalauza is volt. Bonifácék megmutatták Lipótnak a jegyeiket, majd leültek a kijelölt helyre. Mindenki poggyászát biztonságba helyezték. Mivel csak az öt keszthelyi utas vásárolt jegyet a postakocsijáratra, kényelmesen elfértek a nyolc személyre szánt kupéban. Csiga Csalamádé megkérte Lipótot, hogy vele utazhasson a sofőrülésen. A holló megengedte.

Alig gördült pár métert a postakocsi, Csalamádé felkiáltott: - Álljunk meg! Elfelejtetted befogni a lovakat! Lipót megnyugtatta a csigát: - Csalamádé, ez egy gőzhajtású postakocsi.

39

Mivel nyitva voltak az ablakok, Bagoly Bonifácék is hallották a beszélgetést. - Már olvastam róla az újságokban - szólt közbe a kastély tudósa, majd így folytatta: - Csak petróleum és víz kell hozzá, hogy lovak nélkül tudjon menni. - És egy kémény, amely vízpárát pöfékel! - tette hozzá Szidónia. - Látom ilyen kocsikat Amerikában. - De hol van a kémény? - kérdezte Domonkos. - Fent a tetőn, a csomagok mögött. Remélem, nem féltek ezen a különös postakocsin? Sokan nem mernek rá jegyet venni - tette hozzá Lipót. - Én tudtam, hogy ilyen kocsival utazunk - válaszolt Bonifác, ezért is rendeltem telefonon erre a kocsira jegyet. Micóka torkában dobogott a szíve az izgalomtól. De bízott Lipótban és úgy döntött, hogy nem fél a továbbiakban, és nézi az ablakból az elsuhanó tájat.

40

A menetidő szerint az út Keszthelyre két napig tartott. A postai pihenőállomásokon, ahol útközben megálltak, finom falatokat szolgáltak fel. Az első este egy takaros vendégfogadóban kaptak szállást, közel a Balatonhoz.

Másnap a finom reggeli után jókedvűen indult tovább az 5 utas és az egy főnyi személyzet. Bonifácék már látták a csodálatos Balatont, amikor megtorpant a kocsi. Egy elegáns gálahintó vesztegelt az út mentén. Lipót kötelességszerűen leszállt a kocsiról, és megkérdezte, hogy segíthetne-e valamit. A hintó kocsisa, aki szintén holló volt, bemutatkozott:

41

– Mélyen tisztelt kolléga úr! Örülök, hogy találkoztunk! Tihamérnak hívnak – majd mindenki kölcsönösen bemutatkozott egymásnak, így folytatta: – Keszthely szép városába igyekeztünk Möszijő Blankkal, amikor kisebb probléma merült fel. Szerencsére már úton a segítség, ám Möszijő Blankot nagyon várják a keszthelyi hercegi kastélyban! – Kedves Tihamér! Van még egy üres hely a postakocsi kupéjában, szívesen elvisszük a Möszijőt. – Möszijő Blank? – kiáltott fel hirtelen Szalonka Szidónia. – A francia király híres villanyos mestere, akinél senki nem tud a világon jobban és szebben blankolni! – tette hozzá.

42

– Valóban, innen olyan ismerős ez a név! – mondta mosolyogva Bagoly Bonifác. – Amikor Szederkényi Micókáék kérdőn ránéztek, így folytatta: – A herceg úr hónapokkal ezelőtt úgy döntött, hogy lecseréli az eddigi gázvilágítást elektromos világításra a kastélyban. Ehhez a legjobb villanyszerelő mestert kereste, és mindenki Möszijő Blankot ajánlotta. Képzeljétek, minden szalonba, szobába, terembe is új csillár és lámpa fog kerülni, ami árammal működik. Még a parki kandelláberekben is villanyégő fog világítani.

43

Közben Tihamér megbeszélte Möszijő Blankkal, hogy a balatoni postakocsival el tud jutni Keszthelyre. – Kedves barátom! Köszönöm kitüntető figyelmét irányomba! Kérem, hogy a poggyászaimat tegye át a postakocsira, és vegyen nekem egy jegyet a kocsimesternél! Ahogy meg tudják javítani a hintómat, kérem, táviratozzon a keszthelyi kastélyba! Hagyok itt még két zacskó aranyat a felmerülő további költségekre. Köszönöm a segítségét! – hálálkodott Möszijő Blank. Tihamér mindent elrendezett Lipóttal. A postakocsi utasai izgatottan várták Möszijő Blankot, aki ilyen udvariasan beszélt a kocsisával. Ám, ahogy elfoglalta a helyét, halálos rettegés telepedett rájuk. Möszijő Blank ugyanis egy krokodilforma valaki.

44

Szó, ami szó, egy nagyon figyelmes, illedelmes, gáláns, finom modorú úriember, de mégiscsak krokodilforma valaki. Möszijő Blank menetközben megkérdezte útitársaitól, hogy lehúzhatja-e a redőnyt az ablakon, és hogy megkínálhatja-e őket saját készítésű mézes cukorkájával. Mindenki halálos csendben ült, senki sem szólt egy árva mukkot sem. Micóka összekuporodott, ahogy csak tudott. Möszijő Blank többször próbált beszédbe elegyedni útitársaival, ám nem járt sikerrel. Végül kis útitáskájából elővett egy könyvet és addig olvasta, amíg Keszthelyre nem érkeztek.

A pályaudvaron már ott állt a hercegi család pompás nyári hintója, mellette Cserszömörce, a hercegi család legkiválóbb fogatos lova.

45

A lovacska nem csak Bagoly Bonifácékat, hanem Möszijő Blankot is várta. Cserszömörce nagy meglepetésére Bonifácék közölték, hogy ők inkább gyalog mennek. Cserszömörce megvonta a vállát és Möszijő Blankhoz sietett. – Örülök, Möszijő, hogy megismerhetem. De gyönyörű is lesz a kastély villanyfényben! – Én is szívből örülök a találkozásnak. Sajnálom, hogy kedves barátaink nem jönnek velünk. Sajnos eléggé nagy a por az utcákon, félek, hogy piszkosak lesznek. Soká érünk a kastélyba? – Nem Möszijő, pár perc múlva megérkezünk.

46

Az elegáns hintó begördült a déli kapun. Möszijő Blank üdvözölte Cipriánt, a méhecskét, Erdmannt, a hercegasszony kedvenc tacskóját, valamint Leopoldot és Leontint, a kastély védelmezőit. A villanyos mester egy óra elteltével már lemérte a vezetékek hosszát és munkához látott. Cipriánék szívesen segítettek, amiben csak tudtak. Sün Sebestyén Sámuel frissítőt készített Möszijő Blanknak, és megkóstolta a mézes cukorkáját. Nagyon ízlett a hercegi mesterszakácsnak és elsőrangú cukrásznak, nyomban el is kérte a receptjét.

47

Közben Bagoly Bonifácék is megérkeztek, ruhájuk csupa por volt. Ciprián meglepetten látta így őket. – Miért nem a hercegi hintóval jöttetek? – Mert nem akartunk egy krokodillal jönni – felelte Bagoly Bonifác suttogva. – Milyen krokodillal? – kérdezte hitetlenkedve Ciprián. – Möszijő Blanknak nevezi magát, nem ért még ide, ugye? – mondta fojtott hangon Daru Domonkos. – Mondd, hogy nem! – kérlelte egyszerre Cipriánt Micóka és Csalamádé. Ciprián sóhajtott egyet, majd így szólt: – Nincs itt semmiféle krokodil. Möszijő Blank egy blankoló mester, ő csupaszítja a kábeleket és nélküle elképzelhetetlen a villanyszerelés. – De úgy néz ki, mint egy…– kezdte Szidónia, ám Ciprián közbeszólt: – Tudom, kicsit furcsán néz ki, de hát így néz ki egy blankoló. Higgyétek el, nincs semmi ok az aggodalomra.

48

Bagoly Bonifácék egymásra néztek. Bolondot csináltak magukból, csak Möszijő Blank fülébe ne jusson ez a badarság. Teltek az órák, lassan beesteledett. Mielőtt mindent elnyelt volna a sötétség, hirtelen fényárba borult a kastély. Möszijő Blank körbevezette Erdmannt és barátait a meseszép épületben, megmutatva az új lámpákat és csillárokat is.

49

– Remélem – kezdte Möszijő Blank, – a herceg úrnak és családjának is elnyeri tetszését a villanyvilágítás. – Ebben biztosak vagyunk, csodaszépek ezek az új lámpák és csillárok! – lelkendeztek Leopoldék.

– Köszönöm! Ez a kastély festői! – felelte Möszijő Blank. – A könyvtár és a kincsek álomszépek. Én a francia király udvarában élek, csak ott láttam ilyen csodákat. Jó lenne egy-két könyvet közelebbről megnézni. Vajon Bagoly Bonifác megengedné? Szerettem volna vele beszélni az úton a hercegi könyvtárról, ám nem jártam sikerrel. Valami rosszat tettem talán? – Nem, nem – szabadkozott Ciprián. – Az történt, hogy Bonifácék úgy vélik, hogy te egy krokodil vagy. – Én? – mondta rémülten Möszijő Blank, és gyorsan egy tükör elé lépett.

50

Möszijő Blank sokáig állt előtte a tükör előtt, majd megkérte Cipriánékat, hogy keressék fel együtt Bagoly Bonifácot, aki éppen Daru Domonkos, Szalonka Szidónia, Szederkényi Micóka és Csiga Csalamádé társaságában szomorúan üldögélt a könyvtárban. Halk kopogás után Möszijő Blank belépett a könyvtárba, meghajolt, majd két kezét összetéve így szólt: – Elnézést kérek a zavarásért, és roppant mód sajnálom a fejleményeket, hogy ilyen szerencsétlenül alakult az első találkozásunk – kezdte Möszijő Blank.

51

Majd így folytatta: – A velencei tükörterem nagyszerű tükreiben alaposan megvizsgáltam a fizimiskámat, ám nem is képzeltem, hogy megjelenésem ilyen félreértésekre adhat okot. Eddig még senki sem állította rólam, hogy krokodil lennék. Úgy fájlalom, hogy nektek szomorúságot okoztam. – Nem, kedves Möszijő – mondta nagy sóhajtva Bagoly Bonifác, – mi voltunk olyan buták, hogy ilyenre gondoltunk. – Jobban megnézve, már nem is hasonlítasz olyan nagyon egy krokodilra – tette hozzá Daru Domonkos kedvesen. – Csak egy icipicit – szólalt meg mosolyogva Szederkényi Micóka a leghalkabb cicahangon, ám szerencsére senki sem hallotta meg.

52

– Ha megengeditek, szívesen megnézném a könyvtár legszebb könyveit, a kastély legbecsesebb kincseit, és amennyiben lehet, a CILLA-KAMILLA termékekről és a fordított körtetorta titkáról is beszélhetnék. Persze, ha nem kívántok lefeküdni. Bagoly Bonifácék vidáman beleegyeztek. Bonifác egy kis kocsi könyvet tolt be a könyvtár nagytermébe. Először a nemrég vásárolt könyveket mutatta meg a világhírű mesternek, majd a kedvencét, a Novara hajóról szóló könyvekbe lapoztak bele. Micóka egy ajándékcsomagot hozott Möszijő Blanknak a CILLA-KAMILLA termékekből, amelyeket a testvéreivel együtt készít a kastély közeli patikában. Daru Domonkos a kincseskamrába vezette a vendéget és megtekintették a legkülönlegesebb értékeket a ládákban.

53

Szalonka Szidónia fényképet hozott az útitáskájából. Ezeket mutatta meg Möszijő Blanknak és közben mesélt az utazásairól. Csiga Csalamádé pedig elárulta a fordított körtetorta titkát: egyszer véletlenül fordítva készítették el ezt a finomságot, amit a tetejére akartak rakni, azt az aljára tették és így sütötték meg. De a torta így is finom volt. Azóta így is, úgy is készítik. Szerencsére, most is volt belőle, így mindenki kapott egy-egy szeletet. Egy pár órányi alvás és egy könnyű reggeli után Möszijő Blank táviratot kapott, hogy Tihamér hamarosan megérkezik a gálahintóval. Möszijő Blank addig is megnézte a hercegasszony díjnyertes rózsáit, és megkóstolta a hercegi konyhakert legédesebb málnáit.

54

KESZTHELYI KASTÉLYMESÉK

A Keszthelyi kastélymesék világát most három nyári történet eleveníti fel. A mesékből megtudható, hogy mi történt egy kellemes balatoni hajókázás során, miért bújtak páncélba a Szederkényi patika cicái és kire is hasonlít Möszijő Blank. Ám nemcsak a mesevilágba, hanem a történelembe is bepillanthatnak azok, akik kezükbe veszik ezt a mesekönyvet.